Egy újabb MOGY után

A magyar történelem sokszor vérzivataros évszázadai alatt megtanultuk, hogy azoknak a magyaroknak, akik kiálltak a nemzet- és sorstársaikért egy jobb élet reményében, sokszor mindent fel kellett áldozniuk. Éppen ezért a magyar néplélekben úgy él a gondolat, hogy a hősök azok, akik óriási áldozatot hoztak, de aztán elbuktak és már nem érték meg munkájuk és áldozatuk gyümölcsét. Gondoljunk csak az aradi vértanúkra, Dugovics Tituszra, a hadvezér Zrínyi Miklósra, Dózsára, stb. Ez a következtetés rendkívül kemény évszázadok megélése után született, a nehéz idők nyomot hagytak a lelkekben. Mégis azt gondolom, hogy ezen változtatnunk kell, mégpedig példákkal. Nem csak azt kell tisztelnünk, aki belebukik a „világmegváltásba”, de tudnunk kell örülnünk a sikereknek is és fel kell tudnunk emelnünk azokat az embereket, akik sikereikkel hozzá járulnak a közösség és nemzetünk gyarapodásához.

A 2019-es MOGY sikeres volt. Sok év után az első olyan rendezvény volt, amely során meg tudtuk valósítani, hogy a keletkezett költségeket ne a szervezők magánvagyonából fizessük ki. Mindezt úgy sikerült végrehajtanunk, hogy gyakorlatilag mindhárom nap záporok és zivatarok jellemezték az időjárást. Bátran mondhatjuk azt is, hogy a korábbi évekre egyáltalán nem jellemző, magas médiafigyelem követte a rendezvényt. Habár a rendező szervezet, az Országos Baranta Szövetség elnöksége teljes átalakuláson ment át, óriási sikerként könyvelhetjük el, hogy a rendezvény lelkülete, hangulata megőrizte a korábbi MOGY-okét.

Néhány héttel a rendezvény előtt még sokan kételkedtek, sokan biztosak voltak a rendezvény bukásában. Néhány társunkat ez elriasztotta, mások vállalták a bukás veszélyét és tűzön-vízen keresztül velünk tartottak. A gondolatok és célok rendbe állítása, az ösvények kitaposása, a rengeteg elvégzett munka meghozta gyümölcsét és a végén egy olyan rendezvény született, ahonnan az emberek emelkedettebb hangulatban tudtak eltávozni, mint ahogyan érkeztek. Mert a Magyarok Országos Gyűlésének lelke van, és ez mindenki számára tapasztalható, érezhető volt ebben a három napban és a rendezvényt megelőző építőtáborban.

Néhányan el voltak keseredve, mikor pénteken elkezdett esni az eső. Aztán a rendezők elképesztő leleményességről és magas fokú szervezési képességekről tanúbizonyságot téve néhány óra alatt a teljes nagyszínpadi programot átszervezték egy óriás előadói sátorba. Az így létrejött spontán akusztikus koncert-estnek átadhatatlanul felemelő hangulata volt.

fotó: lovasok.hu

Szombaton, mikor ismét rákezdett a zápor, sokan már temették a rendezvényt. Aztán a barantások és a hagyományőrzők kimentek az alakuló térre és megtartották a Történelmi Élőképet, a közönség pedig csak gyűlt és gyűlt. Mikor a Történelmi Élőkép története szerint Csaba királyfi visszatért a Csillagösvényen, a valóságban is megnyílt az ég: az esőzés abbamaradt és előbújt a Nap! A személyes véleményem az, hogy a Jóisten próbára tett minket és a hitünket. Meg kellett méretődnünk, hogy a lehető legmostohább körülmények közt is egyben maradunk-e, vagy elengedjük a rendezvényt és széjjelszaladunk. A próbát kiálltuk és a Teremtő azzal jutalmazott minket, hogy minden mostoha kömény ellenére a szervezők és segítők immár egy sikeres MOGY-ot tudhatnak a hátuk mögött. Úgy gondolom a Teremtő azt üzente ezzel, hogy ha mindezek ellenére sikeresek tudunk lenni, akkor folytatnunk kell a haladást az elkezdett úton és legyen hitünk abban, hogy jövőre még sikeresebbek leszünk.

fotó: lovasok.hu

A korábbi MOGY-ok csak súlyos áldozatok árán tudtak megszületni. Óriási anyagi bukások, néha tönkrement egzisztenciák, családtól elvett órák-napok-hetek, a korábbi rendszer alatt a munkahely és szakmai hírnév kockáztatása, meghurcoltatás és vegzálás. Akik korábban ezt a munkát elvégezték, azok hősiesen megállták a helyüket és sosem lehetünk elég hálásak nekik. De nem csak a bukásokat nehéz feldolgozni, hanem a sikereket is. Ezért arra kérlek Titeket, hogy ne feledkezzünk meg azokról sem, akik az idei rendezvényt segítették munkájukkal, felajánlásokkal, mert ők az idei MOGY hősei: akár valaki a konyhán dolgozott, akár szakmai előadásokat szervezett, akár gyermekekkel foglalkozott.

Szinte még mindig hihetetlen számomra, hogy mekkora és milyen erős közösség kovácsolódott össze az évek során. Többen voltak, akik nem tudtak személyesen részt venni a rendezvényen, ezért tárgyi és anyagi felajánlással járultak hozzá a megvalósításhoz, míg voltak mások, akiket a rendezvény idejére elszólított a kötelesség, de a megelőző munkálatokban segítettek bennünket.

Köszönöm hát Nektek, hogy részese lehetek ennek a közösségnek és hálás vagyok a Teremtőnek, hogy annak idején megismertetett a barantával és ezen keresztül a Magyarok Országos Gyűlésével.

Litkei Máté