Nyári napforduló

Az emberiség számára mindig nagy jelentőséggel bírt és bír ma is a Napnak az égen látható látszólagos mozgása. Ehhez kötöttek ünnepeket, vallási szokásokat, mezőgazdasági munkákat. Négy nagy kitüntetett időpont van a Nap Út-on, ami különös figyelmet érdemel: a tavaszi-őszi nap-éj egyenlőség és a téli-nyári napforduló.

A nyári napforduló dátuma június 21-e, amikor a fény tetőzik, ekkor legrövidebb az éjszaka, és leghosszabb a nappal. Ezután a fény elkezd csökkenni, de még mindig hatalmas energiákat közvetít. Gondoljunk csak az augusztusi melegekre!

A búza is eddig az időpontig az energiákat a saját fejlődésére fordította, de innentől kezdve a kalásznak az érlelése a fő feladata, háttérbe szorítva a saját további növekedését, hogy új élet tudjon kifejlődni a magból.

A július 24-ei Szent Iván éjjele Keresztelő Szent János ünnepe is egyben. Keresztelő Szent János, amikor a tanítványai hírül adták neki, hogy Jézus is keresztel, és az ő tanítványai is Jézust követik, így válaszolt:

Annak növekedni kell, nékem pedig alább szállanom. (J 3,30)

A nyári napfordulót valamiképpen minden nép számon tartja, és legtöbbször lángoló tűz meggyújtásával ünnepli. Így tettek a palócföldi barantások is a Szécsényben megrendezett Szent Iván éji ünnepségen.

A videón látható fiatalok nem tűzzsonglőrök, hanem a magyar paraszti világ eszközhasználatára és a magyar népi mozgáskultúrára épülő Hagyományos Magyar Harcművészeti irányzat - azaz Baranta tagjai és művelői. Az Évköri ünnepek és a Tűz mindig is összetartozott. Napjainkban is találkozhatunk vele egy-egy falunapon, rendezvényen.

Hosszú József így ír, az 1901-es írásában: „Községünkben emberemlékezet óta dívik Szent Iván előestéjén a „lobogózás”. Ez abból áll, hogy a serdülő ifjak botokra megszárított cseresznyefakérget kötöznek dróttal, aztán meggyújtják, és nagy lármával körben lobogtatják. Kezdetben 2–3, utóbb 20—40–60 gyermek is végzi ezt a mulatságot. ... Újabban már kocsikenőcsös skatulyákat is erősítenek a drótok segítségével a botokhoz. Mivel ez zsíros, pompásan ég, és hatalmas tűzkarikák írhatók le vele. Mindez a falu melletti dombon történik. Régente felnőtt legények és leányok mentek lobogózni. Ezek az akkor divatozó dalokat énekelték, s furulyaszó mellett eltáncoltak néha éjfélig is."

Magyar Néprajzi Lexikon pedig így ír: "A tűzgyújtást tűzcsóvák forgatása (lobogózás) és hazánk egyes területein, főleg Nyitra megyében hosszú éneksorozat: a → Szent Iván-i énekéneklése kísérte."

#baranta #napforduló #fényünnep #palócvirtus