Fontos idézetek

Andrásfalvy Bertalan

 

 

"A néphagyományban több ezer éves bölcsesség van és ez a jövő számára útmutatás."

"Egy nép sincs olyan végzetesen megosztva, mint a magyar. Mintha az uralkodók és hatalmasok nem éreznének közösséget népükkel, csak saját, önző érdekeiket nézik, és kiszolgálnak minden idegen hatalmat önzésükben. Az idegen szellemiségű királyok a maguk embereit ültették be nemcsak a legfontosabb hivatalokba, hanem birtokadományozásokkal az ország leghatalmasabb uraivá tették őket."

Győrffy István

 

"A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltségünk tesz európaivá...ha azonban csak európaiságra törekszünk, lehetünk nagy műveltségű nép, de minél hamarabb megszűnünk magyarnak lenni.Beleolvadunk abba a nyugati nemzetbe, amelynek műveltséghatását legkönnyebben elfogadjuk..."

(Győrfi István, 1939)

Ipolyi Arnold

 

„…nálunk ellenben a gondtalanság mellett a gőgös tudatlanság, s a tetszelgő álműveltség fanyar mosolyával nézik le az emlékeket…melyekhez hasonlót a mai czifraságaink ál- és pótdíszítményeivel nem vagyunk képesek alkotni…valahányszor ez azonban a népek történetében beáll, mindenkor a nemzetek hanyatlását jelzi, melyek a mint nem képesek többé az ősök nagy alkotmányait fenntartani , tisztelni és megérteni, azonnal megszűnnek képesek lenni azok folytatására, újak alkotására…”

(Ipolyi Arnold)

Karácsony Sándor

 

 

”az, hogy magyar nem faj, nem vér, hanem a lélek dolga. Nem a vér alakította ki a magyar lelket s hozta létre így a magyar fajt, hanem ellenkezőleg, a magyar lélek hatott a vérre s most és minden időben az a magyar faj, amit a magyar lélek áthatott. Mindenki olyan mértékben magyar, amekkora mértékben magyar lélek ereje él és hat rajta keresztül...”

"...Semmi sem könnyebb, mint azonnal felismerhetni, ki a magyar és kicsoda nem az. De nem fontos megállapítani, ki az és ki nem az, mert a dolog természete szerint nem érdemes itt nem magyarnak lenni. Annak, ami nem-magyar, nálunk mindig csak jelenje lehetséges, jövője nincs..." 

 

"....a magyar kultúrát, észjárást és világszemléletet a parasztság őrizte csak meg, de közben elmaradt európai műveltsége.A gimnáziumokban, főiskolákon, egytemeken tanuló ifjúság teljesen a germán kultúra vonzásába került és így a középosztály elszakadt a néptől, gyökértelen értelmiséget alkot...”

 

"Azt a feltevésemet, hogy minden kísérlet, mely földünkön és történelmünkben ellenált a feladatok magyar megoldási módjának, csak veszteglést, visszafejlődést, kárt, pusztulást, betegséget és tetszhalált eredményezhetett, jó gyümölcsöt nem termett sohasem s ezután sem teremhet..."

 

"Azt azonban, hogy igazi halált nem okozott sem eddig s ezután sem okozhat, mert hálá Istennek, a magyar passzív rezisztenciának van mégis egy aktív, erőszakos-végeszakasztó szempillantása, nem mertem még tudományos igazságként hirdetni, itt említem csak, mint gyanításomat és feltevésemet. Mert van ilyen minden után pontot tevő lelkiállapot. A csömör."

 

"Tűr, tűr az objektív és primitív ázsiai jellegű társaslélek sokáig, még mindíg tűr, sokszor úgy tetszik a végletekig tűr, de egyszer csak végképp megcsömöllik. Akkor aztán mindennek vége. Egyelőre képtelen új szellemi táplálékfelvételre, a legutoljára beleerőltetett adag talán vissza is jön belőle, ki kell kurálnia magát, bőjtöl, diétázik s csak azután lehet belediktálni kívülről valamit, ha egy darabig a maga életét élhette és erőre kapott..."

 

"...sem erőszakoskodásra, sem pesszimizmusra nincs szükségünk, tehát okunk sincs. Ezen a földön, ebben a sorsközösségben csak magyar élet lehetséges, ha pedig a mi magunk magyarsága telítődnék a kívánatosnál nagyobb mértékben idegen elemmel, legfeljebb elfog bennünket a csömör, s megint megúsztuk egy kis szenvedéssel..."

Kodály Zoltán

 

"A magyar kultúra örök harc a hagyomány (népi műveltség) és a nyugati kultúra között. Béke csak úgy lehet, ha a népkultúra nő fel magas kultúrává, saját törvényei szerint, Európától csak azt veszi át, ami erre kell, s ezt is szervesen magába olvasztja...”
(Kodály Zoltán, 1939)

 

”A magyar értelmiség feladata, hogy a parasztság által megőrzött népi kultúrát megtanulva, korszerűen adja tovább a közoktatásban és az iskolán kívüli művészeti mozgalmak segítségével...”

 

”Hogy a nemzet lehajol a néphez, igyekszik megérteni és felemelni, nem pusztán irodalmi vagy zenei jelentőségű dolog. Életbevágó fontosságú és hosszantartó történeti folyamat fordulópontja ez..."

Széchenyi István

 

 

”A magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni ázsiai bölcsőjében rejtező, eddigilé sehol ki nem fejtett, sehol érettségre nem virult sajátságit...”

 

"Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, sajátságait mint ereklyét megőrizni s szeplőtelen mineműségében kifejteni, nemesíteni erőit, erényeit, s így egészen új, eddig még nem ismert alakokban kiképezve, végczéljához, az emberiség feldicsőítéséhez vezetni, kérdem, lehet-e ennél minden kesertül tisztább érzés...”

Zrínyi Miklós gróf

 

"A vitézség nem egy napi tanuság..."

 

"Nem szégyen attul tanulni, a ki többet tud, szégyen megkötni tudatlanságban magát, s nem tanulni"

 

“Egy nemzet sem pattog úgy s nem kevélykedik nemesség titulusával, mint a magyar, maga annak bizonyítására... semmit sem cselekszik...”

 

"Nem másra használ eleink tündöklése nekünk, hanem hogy égő szövétneknél, fényes fáklyánál futjuk a mi életünk pályáját, nem lehetünk sötétben, sem mi, sem az mi cselekedeteink; ha jól viseljük magunkat, azoknak fényességénél mindjárt minden ember meglát: ha rosszul, úgy sem kerülhetjük ujjal való ránk mutatást."

 

"...ollyan messze estünk mi mostani magyarok a régiektől, hogy ha eljőnének mostan más világról azok a mi vitéz eleink, sem mi őket, sem ők minket meg sem ismerhetnének...Csúfsága lettünk a nemzetnek és magunknak, ellenségünknek penig, valahunnan jön reánk, prédájává. Miért? A vitézségnek disciplinája meg nem tartásáért, a részegségért, a tunyaságért, az egymásgyűlölésért, és ezer ilyen vétkünkért..."

 

“Elfussunk? Nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábol barátságunkért ki nem mégyen, hogy minket helyeztessen belé. Az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs hanem Pannoniában...” /Áfium/

 

“...kit kévánok s micsoda nemzetet akarok oltalmamra, azt mondom: a magyart kévánom. Miért? Azért mert ez a legalkalmatosabb, legerősebb, leggyorsabb és, ha akarja legvitézebb nemzetség...Azért magyart kévánok oltalmunkra, nem indust, nem garamantát, nem olaszt, sem németet, sem spanyort. Csak jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgaiknak, tegyük helyére és méltóságára militarem disciplinam: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók... ha kevesen vagyunk is”