Népdalok

Baranta himnusz (Palóc himnusz vagy Felvidéki himnusz)

Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a Föld tart.
Paradicsom hazájában,
éljen örök boldogságban,
éljen örök boldogságban.

Töltse békében napjait,
egyezve lássa fiait,
tatár,török s más ellenség,
Minket meg ne rendíthessék,
minket meg ne rendíthessék.

Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a Föld tart.
Isten áldjon meg bennünket,
minden igaz magyar embert,
minden igaz magyar embert.

Magyarok Istene

 

Magyarok istene tekints e szép népre
kik hozzád sóhajtunk e siralomvölgybe'
szüntesd meg a nagy vérontást a testvéri viszálykodást
derítsd e szép népre békesség hajnalát.
szüntesd meg a nagy vérontást a testvéri viszálykodást
derítsd e szép népre békesség hajnalát.

Sírva és zokogva kérjük fölségedet
vond vissza népedtől büntető kezedet
áldd meg szegény magyarokat felejtsék el balsorsukat
Atilla királyunk mutass nekünk utat.
áldd meg szegény magyarokat felejtsék el balsorsukat
Szent László királyunk mutass nekünk utat.
áldd meg szegény magyarokat felejtsék el balsorsukat
Urunk Jézus Krisztus mutass nekünk utat.

 

A fényes nap immár elnyugodott

A fényes nap immár elnyugodott,
A föld színe sötétben maradott,
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

Minden élő megy nyugodalomra,
Az Istentől elrendelt álomra,
De én, Uram, úgy megyek ágyamba,
Mintha mennék gyászos koporsómba.

Midőn ágynak adom a testemet,
Deszka közé zárhatom éltemet,
Hosszas álom érheti szememet,
A kakasszó hozhatja végemet.

Mert noha most erős és friss vagyok,
De több napot magamnak nem hagyok,
Azt gondolom, minden nap utolsó,
Az éjszaka kellhet a koporsó.

Vessünk számot hát, édes Istenem,
Hogy lelkemet ne kelljen féltenem,
Hogy lehessen bátrabban szólanom,
Midőn meg kell előtted állanom.

Színed előtt mindennap elesem,
De van nekem tenálad kezesem.
Ha megtartasz holnapi napodra,
Nem fordítom ezt megbántásodra. 

Fordulj kedves lovam

fordulj kedves lovam napszentület felé
úgyse jövünk többet soha visszafelé
messze földre megyek elbujdosok innet
szép szülőhazámat nem látom meg többet

fújd el jó szél fújd el hosszú útnak porát
hosszú útnak porát fakó lovam nyomát
jó ló volt a fakó jó a viselete
áldja meg az isten aki felnevelte

porladozik csontja fekete főd nyomja
az én bús szívem is csak a bú rongálja
árva vagyok árva mint réten a tarló
kinek ékességét elvette a sarló

az idegen földön olyan beteg vagyok
szomszédim házáig alig elámbolygok
szomszédim azt mondják talán meg is halok
én is azt gondolom meg sem is maradok

idegen országban idegen emberek
járok az utcákon senkit nem ismerek
szólanék hozzájuk de ők nem értenek
ezen az én szívem de nagyon kesereg

 

-> youtube link

A jó lovas katonának...

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Udvaromon aranyvályú, aranykút…

Udvaromon aranyvályú, aranykút,
Abból iszik arany kakas, aranytyúk
Arany kakas mind azt kukorékolja
Az én rózsám Kolozsváron katona.

Udvaromon hármat fordul a kocsi
Édesanyám minden holmim hozza ki
Hozza ki a behívólevelemet
Kolozsváron szólítják a nevemet

Dombon van a kolozsvári kaszárnya
Akármerről fújja a szél találja
Fújja a szél kakas száll a tetején
De sok kislány siratja a kedvesét.

Édesanyám ha bejön Kolozsvárra
Tekintsen a kaszárnya ablakára
Ott lát engem komisz baka ruhában
Göndör hajam rövidre van levágva.

Édesanyám mi van a kötényében
Három alma, adjon egyet belőle
Egyet nekem, másikat a babámnak,
A harmadik maradjon meg magának.

Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazajöttem mint egy váratlan vendég
Örömére jöttem haza nem búra
Idegenből vagyok kiszabadulva.

Három kislány kimegy a temetőbe
Mind a három letérdepel a földre
Egy közülük felsóhajt a nagyégre
Mért is lettem katona szeretője

Én vagyok az aki nem jó…

Én vagyok az aki nem jó
A fellegajtó nyitogató
Nyitogatom a felleget
Sírok alatta eleget

Ifijúságom így telik el
Azért a szívem hasad el
Ifjúság gyöngykoszorú
Ki elveszti de szomorú

Szabad volnék nem búsúlnék
Vígasságnak helyet adnék
Szép hazámnak rabja vagyok
Idegenben búslakodok

Ha még egyszer megláthatnám
Apám házát kopogtatnám
Nem lesz többé soha ilyen
Belé szakad árva szívem

Édesanyám rózsafája,
én voltam a legszebb ága.
Bár sohase nyíltam volna
maradtam volna bimbóba.

Fényes csillag az udvarom
Mikor megyek azon lakom
Nyitogatom a felleget
Mikor nyílik elmehetek

Túl oldalon /(Felhők között) várnak reám,
Édes anyám, drága apám
Édes csókkal köszöntenek,
Szép helyemre elvezetnek

Bolond volnék ha búsulnék
Ha a búnak helyet adnék
Én a búnak utat adok
Magam pedig vígan járok

Betyárnóta /Baranta változat/

Csütörtökön virradóra
Talátam egy pej csikóra
Azon hajtottam a tinót
Mind a három daruszőr volt

Ögyet adtam a bírónak
Másikat a főbírónak
Harmadikat alispánnak
Hogy könnyebben szabaduljak

Könnyebben is szabadútam
Fehérvárnak elindútam
Fehérvári fogadónál
Kilenc zsandár elémbe áll

Zsandár urak mit akarnak
Talán vasalnyi akarnak
Nem akarunk mink vasalnyi
Szilaj csikót gyöttünk venni

Szilaj csikó nem eladó
Nem is zsandár alá való
Mer ha arra zsandár ülne
Még a madár is rab lünne

Megkérdezik mi a nevem
Hon az utazó levelem
Dolmányomat kigombolom
Levelet megmutatom

Éles kés a jobb kezembe
Tőltött pisztoly bal kezembe
Kettőt mingyárt agyon-lüttem
Ez az utazólevelem

Jaj Istenem mit csináljak
Szaladjak-e vagy megálljak
Ha szaladok fejbe lülnek
Ha megállok megkötöznek

Rab madárnak szárny törve
Most visznek el a tömlöcbe
Ácsolják mán a bitófát
Feszítik az Isten Fiát

Édes Rózsám ne bánkódjál
A Jóistenhö szépen szóljál
Szent Pétör majd mennykapunál
Menlevelet mán nem kíván

Csillagok közt megalúdtam
Ej de szomorút álmodtam
Megálmodtam azt az ögyet
Babám nem leszek a tied

De a rosseb vergye űket
Kik nyakamra hurkot töttek
Lösz még betyár, szögény lögény
Lössz szalajtás erdő szélén

Szilaj csikó ha megindul
A Világ is hármat fordul
Szilaj csikó ha megindul
A Világ is hármat fordul

Huszárosan vágatom a hajamat /csíki változat/

Huszárosan vágatom a hajamat
Szeredában nyergelik a lovamat
Széna-szalma a fuszulyka fel vagyon pakolva
Adj egy csókot kisangyalom az útra

A huszárnak csókot adni nem lehet
Mer a huszár igaz szívből nem szeret
Ha a huszár igaz szívből sej-haja szeretne
maga mellé a nyeregbe ültetne

Gyönge vagy még kisangyalom a lóra
Táncol a ló, s félek leesel róla
De ha egyszer én ülök a sej-haj a nyeregbe
Táncolhat a kis pej lovam kedvére

Huszár vagyok, nem pocsolya kerülő,
Oldalamra nem illik a gyíkleső,
Nem hordozom senkinek a megdöglött bornyúját
Nyergelem az aranyszőrű paripát

Huszár vagyok nem bakancsos katona
Rám illik a régi magyaros ruha
Felnyergelem aranyszőrű, sej, haj de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.

Édesanyám ki a huszár ha én nem
Ki nyergeli fel a lovat ha én nem
Felnyergelem aranyszőrű, seh, haj de lovamat,
Átugratom véle a csillagokat.

Csillagos ég merre van az én hazám
Merre sirat engem az édesanyám
Nem sirat már mert el van az sej-haja temetve
A sírjára vadrózsa van ültetve

Kis pej lovam csak a földet kapálja
Szép-szabadságra ment el az ő gazdája
Kapálj lovam úgy sem kapálsz sej-haja sokáig
csak október öt vagy hatodikáig

Köszöntő

Sok Születés napokat, vígan megélhess,
Napjaidat számlálni, ne légyen terhes.
Az ég harmatja szívedet újítsa,
Áldások árja házadat elborítsa.
Tenéked minden öröm holtig adassék,
Amellett semmi bánat ne barátkozzék.
Légyen éltednek virága mind kinyílt,
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.
Véglen az egek várát vígan szemlélhesd,
Ott aztán az életet, jobbra cserélhesd.
Az Úr a boldog életben részt adjon,
A szentek serge körébe fogadjon, de fogadjon.

Székely hímnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Csaba királyfi csillag ösvényén.

Csanády György, Mihalik Kálmán (1921)

Esik az eső...

Esik az eső, ázik a heveder.
Gyönge lábamat szorítja a kengyel.
Bársony lekötés szorítja lovamat,
Nehéz karabély nyomja a vállamat.

Megjött a levél fekete pecséttel.
Megjött a muszka százezer emberrel.
Négyszáz ágyúval áll a harc mezején,
Így hát, jó anyám, elmasírozok én.

Fújnak riadót, verik a rézdobot,
Sok tiszt kiáltja: Előre magyarok!
Szólnak az ágyuk, ropognak a puskák,
Szomorú nótát fújnak a regruták.

Jön egy kapitány piros pej paripán,
Kardja megvillan a jobbik oldalán.
Kardja megvillan, az ágyú elrobban,
Szép piros vérem a földre kiloccsan.

Pajtás, ha látod folyni a véremet,
Töltsd meg fegyvered, lőj agyon engemet!
Szuronyod végét szegezd a szívemnek,
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!

Sírhat - ríhat már az édesanyja,
Kinek fiát viszik háborúba.
Kezét vagy lábát a folyó ellövi;
Meg sem hal szegény, már el is temetik

Balogh Ádám nótája (baranta változat)

Vörös/Török bársony süvegem,
Most élem gyöngy életem,
Balogh Ádám a nevem,
Ha vitéz vagy jer velem!

Fakó lovam, a Murza
Lajta vizét átússza
Bécs alját ha nyargalja, 
Császár azt meg síratja.

Ég a város és a ház,
nem is egy ház, háromszáz,
nem is egy ház, háromszáz,
mert a kuruc ott tanyáz.

Ej, a titkos szerelem

Ej! A titkos szerelem, titkosan kezdődik!
Ej! A titkos szerelem, titkosan kezdődik!
Még is utoljára kivilágosodik.
Mégis, utoljára kivilágosodik.

Ej! nem az a jó gazda, kinek hat ökre van
Ej! Nem az a jó gazda, kinek hat ökre van!
Csak az a jó gazda, kinek szép jánya van.
Csak az a jó gazda, kinek szép jánya van.

Ej! Minek a hat ökör, a nagy istállóba?
Ej! Minek a hat ökör a nagy istállóba?
Ha, nincsen szerelem, a két ifijúba. 
Ha, nincsen szerelem, a két ifijúba?

Ej! Adj Isten aranyat, annak a gazdának
Ej! Adj Isten aranyat, annak a gazdának,
Aki, nevel szép jányt, más ember fiának.
Aki nevel szépjányt, más ember fiának.

Ej, a titkos szerelem,akkor jól végződik,
Ej, a titkos szerelem,akkor jól végződik,
ha legény, a lánnyal,összeházasodik.
ha a, legény a lánnyal,összeházasodik.

Ha kimegyek a doberdói harctérre

Ha kimegyek a doberdói harctérre
Feltekintek a csillagos nagy égre
Csillagos ég merre van a magyar hazám
Merre sirat engem az édesanyám

Én Istenem, hol fogok én meghalni
Hol fog az én piros vérem kifolyni
Olaszország közepében lesz a sírom
Édesanyám arra kérem ne sírjon

Feladom a levelem a postára
Rátalál az édesanyám házára
Olvasd anyám vérrel írott levelemet
Doberdónál hagyom az életemet

Édesanyám nem írok több levelet
Puskagolyó lõtte el a szivemet
Eltemetnek az erdei gyönygyvirágok
Megsiratnak a falumbeli leányok 

A csitári hegyek alatt

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.
Azt hallottam kisangyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

Amott látok az ég alatt egy madarat repülni,
De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni,
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.

Amoda le van egy erdő, jajj de nagyon messze van,
Kerek erdő közepibe két rozmaring bokor van.
Egyik hajlik vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha.
Egyik hajlik vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha.

Nincsen a világnak még olyan csodája

Nincsen a világnak még olyan csodája,
Mint mikor a Jászberényi huszár felül a lovára.
Felül a lovára, rágyújt a pipájára,
Még az a hétszentséges Atyaúristen is lemosolyog rája.
Lemosolyog rája, csókra áll a szája,
Hiszen a Jézus Krisztus is Berénybe
volt huszár fiatalkorába.