Tisztelettel és szeretettel hívlak benneteket egy közös elmélkedésre Karácsony Sándor: Ocsúdó magyarság c. könyve alapján. A könyv olvasása közben megfogalmazódó gondolataimat osztom meg veletek ebben a cikksorozatban, és nagyon várom ti észrevételeiteket is a nemeth.henrik@baranta.org e-mail címen.
Szeretnék belevágni a közepébe a két bevezető rész után, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ezen ismeretek nélkül nem tudjuk felépíteni magunkban azt a szemléletet, ami megoldást adhat valamennyi problémánkra.
A viszonyulás= A és B lény között vibráló érzékeny hálózat, azaz társaslelki feszültség. Itt a lény nem csak embert jelent, a hálózat nem csak A és B közötti kapcsolatot feltételezi és a feszültség nem rosszalló értelmű. A mai kor ezt a stresszel tudja kifejezni. A stressz két fajtája a distressz, ami káros és eustressz, ami jótékony hatású.
A viszonyulás lényege a reláció, ami nem más, mint hogy A és B miként mozognak a jel-, jelkép-, és tettrendszerben.
Mint már írtam, a társaslélektan szociálpszichológia, ami a megértést, megismerést szolgálja, ezért amit nekünk is figyelni kell, hogy:
Hogyan ad jelet A úgy, hogy B megértse azt;
Hogyan mutatja meg magát jelképesen A úgy, hogy B a jelképben magára ismerjen;
Hogyan cselekszik A úgy, hogy B tettét megélhesse? /az megélés helyett Karácsony elszenvedést ír, lesz még róla szó/
Karácsony azt állítja, hogy A csak viszonyulással hathat B lelkére, amikor a B-hez képest él és ketten tesznek egyet. „Viszonyulok, tehát vagyok…” „…minden létező egy másikhoz képest van…” (ezért viszonyul, jelet küld, jelképet állít, cselekszik)
Karácsony a létezést eredendően transzcendensnek látja. Ez kulcskérdés, ugyanis az így felfogott lét nem magyarázható és nem is szabad megpróbálni megmagyarázni, mert akkor az alábbiak történnek:
„Határtalannak határt vet;
időtlent méri;
megfoghatatlant megfoghatónak magyarázza.” – EZ MIND A SZABADSÁGTÓL VALÓ MEGFOSZTÁS.
Nyilván valóan Karácsony a nevelés szempontjából vizsgálódik, ezért fontos neki a szabadság, mert állítja, hogy csak a szabadság van nevelő hatással. Tehát a társaslelki viszonyulás szükséges a neveléshez.
A viszonyulás keret, amit mi töltünk meg tartalommal. Nevelés is csak formálisan megy végbe, direkt úton soha. Persze minden direktívának van formája, ezért oda kell figyelni.
Érdekesség, hogy példaadást, példamutatást nem tartja a nevelés (jó) eszközének, mivel bizonyítja, hogy ami ma sikerül, nem biztos, hogy holnap is fog.
További jó Ocsúdást!
Forrás: Deme Tamás előszava a 2002-es kiadásból.
Egyes szavak úgy tünhetnek, hogy helyesírási hibával kerültek leírásra, valójában Karácsony így használja őket.