Tisztelettel és szeretettel hívlak benneteket egy közös elmélkedésre Karácsony Sándor: Ocsúdó magyarság c. könyve alapján. A könyv olvasása közben megfogalmazódó gondolataimat osztom meg veletek ebben a cikksorozatban, és nagyon várom ti észrevételeiteket is a nemeth.henrik@baranta.org e-mail címen.
Sokszor hivatkozunk Karácsony Sándor munkájára, pedig kevesen tudják, hogy miről is szól valójában. Pedig csak úgy tudjuk hitelesen képviselni, ha mondanivalóját megismerjük, és mind a belső világunk, mind a tevékenységünk részévé tudjuk tenni.
Remélem, hogy a könyv vége nem vet majd véget a közös gondolkodásnak, és újabb cikksorozatok születnek majd akár másik könyv feldolgozására, akár egy felvetett gondolat alaposabb kifejtésére.
Az első gondolatnak máris nagyon fontos tisztázni, hogy miről is beszélünk és miről nem. Karácsony Sándor munkája több mint társaslélektan – mint amit szociál(társas)pszichológia(lélektan) név alatt tanítanak a felsőoktatásban –, és nem egyenlő a társas-néplélektannal.
Karácsony munkája a feldolgozás szempontjából = társaslélektan + pedagógia!
Itt hivatkoznék Csepeli György: Szociálpszichológia tankönyvére, amely 95. oldalán írja, hogy a szociálpszichológia (azaz társaslélektan) és a pedagógia kapcsolatában a társaslélektan célja a megismerés, a pedagógia célja pedig a beavatkozás! Fontos, mert ezek szerint egyrészt társaslelki ismeret nélkül a pedagógia hatástalan, másrészt olyan eszményeket és értékeket feltételez, melyek nélkül a megismerés és beavatkozás kapcsolata nem tud létrejönni.
A nevezett tankönyből szeretnék még két, Karácsony munkájával kapcsolatos gondolatot kiemelni a 71. oldalról.
1. Lükő Gábor követte Karácsony munkáját, de nehéz időkben (II.vh, kommunizmus) próbálta sikerre vinni a mondanivalóját. Számunkra most fontos megállapítása az, hogy abban az időben (XX. sz. eleje) a magyarságkép meghatározó jellemzője a keleti származás és a nyugati hatásokkal szemben mutatott erős ellenállás volt.
2. Karácsony a nyelvtanunkat meghatározó mellérendelő szerkezetnek és a szemléltető mentalításnak tudja be azt az interakciót (viszonyulást), amelyet magyar interakciónak minősít. Hogy milyen is ez? Lányi Gusztáv szerint „Karácsony Sándor vásárhelyzete mintha élne, persze nem a New York-i tőzsde lüktetésével, hanem inkább egy magyar mezőváros vásárának kedélyes zsivajával. Itt is folyik az alku, de mégis inkább olyan fórum, ahol az élő beszéd van jelen – itt valóságos beszélő és hallgató van, ide az emberek egymás kedvéért is mennek –, ez tehát nem modell, hanem maga az interakciós helyzet, teológiája (célja) pedig nem egyszerűen az adásvétel, hanem a közösség.”
Utóbbi idézet azért nagyon érdekes, mert ezek szerint csak a közösség irányába (érdekében) létrejött interakció (tevékenység, viszony) magyar, a nem közösségi érdek mentén megvalósult működés pedig nem magyar…