Tisztelettel és szeretettel hívlak benneteket egy közös elmélkedésre Karácsony Sándor: Ocsúdó magyarság c. könyve alapján. A könyv olvasása közben megfogalmazódó gondolataimat osztom meg veletek ebben a cikksorozatban, és nagyon várom ti észrevételeiteket is a nemeth.henrik@baranta.org e-mail címen.
Mielőtt belekezdenék a könyv mélyebb elemzésbe, néhány alaptételt meg kell érteni a könyvről és az írójáról. Az Ocsúdó magyarság című könyv 1942-ben, azaz 78 évvel ezelőtt jelent meg, egy neveléstudományi sorozat 3. részeként. Alcíme szokásrendszer és pedagógia. Azok a társas lelki problémák, amik abban az időben csíraként megjelentek, sajnos elburjánzottak.
Az olvasó, ha megfelelően kitartó lesz, látni fogja, hogy a korszakok közti változások semmit nem koptattak Karácsony mondanivalójából, s némi magyarázat útján ma is tökéletesen alkalmazhatóak a mondanivalójában rejlő megoldások.
„Mi a magyar?” kérdés kapásból nem fajbiológiai aspektusban került megállapításra, mint más nemzeteknél, hanem ahogy a Magyar világnézet c. könyvében írja, az a magyar, aki vallja, vállalja és teljesíti a magyarságából következő feladatokat. – Mik is ezek? Lesz róla szó.
Karácsony hirdette a másik ember autonómiáját; szembeszállt az ideológiai elfogultságokkal, faji előítéletekkel; hatásosan hirdette a szomszéd népekkel való megbékélést; valóban hitte és vallotta az evangélium (örömhír) üzenetét; együttérzése volt a szegényekkel; elkötelezett volt a nemzet iránt; radikális és mégsem önző; erőszakmentes igazságkereső; hátrányt szenvedőkkel szemben méltányos és szolidáris; értékelése tárgyilagos; konszenzusra törekvő és következetesen áldozatvállaló; objektív idealista; a politika megváltoztatását - jó útra terelését - a nevelési alapviszonyok megváltozásában látta.
Több nyelven beszélő filozófus, szociológus, szociálpszichológus, tanár, cserkész vezető, újságíró, előadó, szónok (a szószékről), mozgalmi titkár, egyesületi elnök, író, tudományos akadémiai tag diplomata és családapa.
A fenti jellemzőkből kiderül, hogy megfogalmazása nem a mai kor közemberének a műveltségén alapszik, értelmezésre és alapos ráhangolódásra van szükség ahhoz, hogy kibontsuk az egyszerűen megfogalmazott állításainak alátámasztásait. Mert bizonyítékot vár mindenki, hogy akkor most tényleg úgy van, esetleg úgy kellene lennie annak a „viszonyulásnak”, ahogy állítja és nem úgy, ahogy „Én” megtapasztaltam és jónak látom.
Véleményem szerint Karácsony Sándor olyan, mint a neve. A leghidegebb, legsötétebb időben meleget és fényt hoz számunkra.
Életrajzát Kontra György tanítványa írta meg.
A felhasznált jellemzését Deme Tamás adta a 2002-es kiadás előszavában.
Jó Ocsúdást!