Baranta a modern művészetben

A Kapos Baranta Egyesület által rendezett továbbképzésen vagyunk Csizmadia Eszter kortárs képzőművésszel, akinek fantáziáját megmozgatta a baranta és ihletet kapott belőle. Egy rövid beszélgetés során kérdeztem arról, hogy honnan érkezett neki az ötlet, és milyen tervei vannak a közeljövőben a baranta kapcsán.

Mivel foglalkozol?

Jelenleg az ELTE BTK hallgatója vagyok kínai alapszakon, illetve 2014 és 2017 között Észak-Angliában tanultam Prestonban, kortárs képzőművészet szakon. Legjobban a dokumentációs művészet fogott meg, amikor az emberek a művészet segítségével mutatnak be szinte bármit a világon és egyfajta ismeretterjesztő ereje van. Ezzel rajzban nagyon kevesen foglalkoznak, így ez elkezdett érdekelni, hogy a jövőben ilyen formában alkothassak.

Hogy került a baranta a látókörödbe?

Egy barátom által, azelőtt soha nem hallottam róla. Mikor láttam, hogy ő neki ez nem csak egy sport, hanem életmódszerűen foglalkozik a barantával, akkor kezdett el érdekelni. Nem is igazán a baranta, hanem hogy a baranta, hogyan képes olyan összetartó közösséget létrehozni, ami lehetővé teszi azt, hogy valaki ezzel ilyen nagy mértékben foglalkozhasson.

Miért jöttél el ma közénk?

Leginkább azért, hogy személyes történeteket hallgathassak meg, megismerhessem azokat az érzéseket, amik a barantásokat is mozgatják. Arra vagyok kíváncsi, hogy miért kezdték el a barantát, hogyan találkoztak vele először, és főleg arra, hogy miért csinálják még mindig, mit tartanak fontosnak ebben az életmódban, közösségben.

A jövőben tervezel egy projektet a barantával. Hogyan kell ezt elképzelni?

Rendkívül tisztelem a barantát amiatt, hogy a magyar hagyománnyal és kultúrával foglalkozik egy olyan világban, ahol az őseink és a múltunk ciki a fiatalok körében. A mai emberek legnagyobb része törekszik egy nagy világkultúra felé, a globalizáció felé, ahelyett, hogy a saját hagyományaikat őriznék. Magamat semmi esetre sem nevezném hagyományőrzőnek, de éltem kint 3 évet Angliában, és tudom milyen a honvágy, tudom milyen az, amikor az ember büszke arra, hogy magyar.

A művészetemmel szeretném ismertetni az emberekkel, hogy létezik a baranta, mert hatalmas lehetőség van benne, még akkor is, ha jelenleg egy szubkulturális nagyságú közösséggel rendelkezik.

Milyen stílusban alkotnál?

Számomra a legkedvesebb stílus, az a fekete tustintával, dinamikus rajzok készítése. Mindenképpen rajzolnék, és nem festenék, amit először A3-as, A2-es méretekben képzelek el. Kezdetben fotózok a barantás összejöveteleken, amikről később rajzot készítek. Ha úgy látom, hogy elég dinamikus, és van elég élet a képben, akkor azt szeretném a saját kezemmel is megörökíteni.

Kaposvár, 2019. január 19.